A közétkezetés finanszírozásával kapcsolatban számos félreértéssel találkozhatunk a médiában. Sajnálatos módon az állami szervek döntéshozói sincsenek mindig tisztában a finanszírozás rendszerével kapcsolatban.
Jelen közlemény célja, hogy segítséget nyújtson az ajánlatkérőknek ahhoz, hogy a közétkeztetési feladatok ellátására kiírt pályázatok finanszírozásához szükséges költségeket megfelelően kalkulálni tudják. Szövetségünk számos önkormányzat, illetve egyéb szervezet számára nyújtott már segítséget, hogy a közbeszerzési pályázatok előkészítése során a becsült érték meghatározását megfelelően el tudják végezni. A becsült érték, illetve ezáltal a biztosítandó fedezet mértékének pontos meghatározásával elkerülhető, hogy forráshiány miatt eredménytelenné kelljen nyilvánítani egy pályázatot.
A 2015. november 1-től hatályos Közbeszerzési Törvény szorgalmazza, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás helyett az összességében legelőnyösebb ajánlat alapján kerüljenek elbírálásra a közbeszerzési pályázatok. A korábbi gyakorlatnak megfelelően számos esetben előfordult, hogy az ár típusú ajánlati elemek mellett az étlapok dietetikai minősége is az értékelési szempontok között szerepelt. A 37/2014. (IV.30.) EMMI rendeletnek köszönhetően az étlapok dietetikai vizsgálata értékelési szempontból egyre inkább háttérbe szorul, hiszen a jogszabályokat mindenkinek be kell tartania, ami egységesíti az étlapokat, és legfeljebb a rendeletben foglalt előírásoktól való eltéréseket lehet vizsgálni. Ezen kívül érdemben már csak az ár vizsgálata marad, ezért is fontos már az előkészítő szakaszban nagy hangsúlyt fordítani a rendelkezésre álló forrás meghatározásához. Ezt egyébként az új Kbt. is jelentős hangsúlyt fektet a közbeszerzési eljárások alapos előkészítésére.
A közétkeztetés finanszírozása alapvetően két forrásból áll össze.
Nyersanyagnorma: az önkormányzatok által központilag meghatározott összeg, amelyet kizárólag az ételek előállítására felhasznált alapanyagokra lehet költeni. Ez az összeg megegyezik a szülők által fizetett „ebédpénzzel”.
Rezsiköltség: a szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos egyéb költségek (bér, energia, logisztikai költségek, üzemanyag, karbantartás, bérleti díj, eszközök stb.). Ezt az önkormányzatok saját költségvetésük terhére finanszírozzák, a fogyasztókat ez a költség nem érinti.
A gyakorlat szerint a rezsiköltség egy százalékos érték, ami a rezsikulcs nyersanyagnormához viszonyított arányát mutatja be. A nyersanyagnormával kapcsolatban Szövetségünk számos ajánlást megfogalmazott már, amelyek a honlapon elérhetőek. A rezsiköltséggel kapcsolatban az önkormányzatok sokszor elkövetik azt a hibát, hogy nem minden költséget vesznek figyelembe, amikor az ellátás költségeit meghatározzák. Fontos, hogy a közvetlen költségek mellett számos olyan is kalkulálni kell, ami az önkormányzatok számára kimutathatatlan, vagy csak nem gondolnak arra, hogy azt is a szolgáltatás költségei között vegyék figyelembe. A könyvelési, bérszámfejtési feladatok ellátása, a munkaorvosi költségek, munkaruha, informatika, tisztítószerek, minőségbiztosítási és tanúsítási díjak, biztosítás költségei stb. mind olyan költségek, amelyekkel egy gazdasági társaságnak számolnia kell, azonban a megrendelő oldaláról nem mindig veszik figyelembe. Értelemszerűen a rezsiköltség és a nyersanyagnorma aránya és ezáltal a százalékos érték változatlan.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a nem megfelelő mértékű finanszírozási háttér a szolgáltatás minőségének romlását eredményezi. Ez hatványozottan igaz akkor, ha a finanszírozás nem követi az inflációs változásokat, hiszen a folyamatos minimálbér emelkedés, az energia és üzemanyag árak folyamatos emelkedése mind olyan tényezők, amelyek hatásait évről évre figyelembe kell venni ahhoz, hogy folyamatosan biztosított legyen a megfelelő finanszírozási háttér. Az infláció érvényesítése nélkül az emelkedő költségek olyan lehetetlen helyzetbe hozzák a szolgáltatókat, amelynek következtében a szürke- és feketegazdaság növekszik azzal, hogy a vállalkozóknak kiskapukat keresve kell ellátniuk a szolgáltatást.
A szolgáltatás kiszervezése esetén alapvető fontosságú annak eldöntése, hogy az ajánlatkérő milyen mélységben adja át a közétkeztetési feladatok ellátását a vállalkozónak. Az elmúlt időszak pályázatai alapján az alábbi két módszert különböztethetjük meg.
Kiszervezés kiszállítással: Ebben az esetben a vállalkozó saját, vagy az önkormányzat által biztosított konyhán készíti az ételt, amelyet a szolgáltatási helyekre saját gépjárművével kiszállít. Ebben az esetben a felelősség a tálalókonyhán történő átadásig terheli a vállalkozót.
Kiszervezés tálalással: Ebben az estben a fentiekhez képest a vállalkozó a tálalást is maga végzi, így a felelősségi kör kiterjeszthető az ételek fogyasztók részére történő átadásáig, ami jelentős adminisztratív terhet is levesz az önkormányzat válláról azon kívül, hiszen a technikai személyzet alkalmazásával kapcsolatos összes feladat a vállalkozóhoz kerül.
Szövetségünk saját kutatása alapján megállapítható, hogy a közétkeztetési piacon aktuálisan alkalmazott rezsikulcsok 80-170% között változnak a szerződésben foglalt feladatok alapján. A rezsikulcs mértékét jelentősen függnek attól, hogy a szolgáltatási szerződések tartalmaznak-e menüválasztási lehetőséget, reformétkezést, beruházási feladatokat. Ezeknek a feladatoknak az ellátása csak úgy valósulhat meg rentábilisan, ha a feladatok ellátáshoz szükséges többlet munkaerőre, eszköz igényre a szolgáltató rendelkezik elegendő forrással.
Szövetségünk szakértői készséggel állnak azon önkormányzatok rendelkezésére, a honlapon található elérhetőségek bármelyikén, amelyek közbeszerzési eljárás előkészítését tervezik és segítséget kérnek a becsült érték, illetve a szükséges fedezet meghatározásához.
