Ahogy a világ nagyon sok országában, hazánkban is egyre nagyobb hangsúlyt kap a közétkeztetés. Vajon miért kerül a középpontba?
A közösségi étkeztetésben nagyon sok ember, többnyire gyermekek vesznek részt. A bölcsődétől kezdve egészen a középiskola végéig, az intézményeknek biztosítaniuk kell a napi többszöri ellátást, különböző jogszabályok (törvények és rendeletek) alapján. Az étkeztetés célja alapvetően a fogyasztók fizikai és szellemi fejlődéséhez szükséges energia és tápanyagmennyiség biztosítása, azaz objektív igényeiknek a kielégítése. Önmagában azonban ez kevés, hiszen a szubjektív igények (egyéni ízlés, preferencia) figyelembe vétele nélkül a gyermekek nem fogják elfogyasztani a tányérjukra kerülő ételeket. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a fogyasztók elégedettsége gazdasági szempontok miatt is fontos. A vendéglátással ellentétben itt nem az a kérdés, hogy visszajön-e a vendég a következő ebédre, hanem az, hogy mennyi maradékot termelünk. Az ételmaradék kidobott pénznek tekinthető, hiszen az ételkészítés során felhasznált nyersanyag, energia és a belefektetett munka is mind kárba vész, illetve, az elszállítás további költségeket generál az üzem számára.A fogyasztók elégedettségének növelésére jó lehetőség a menüválasztás biztosítása. Természetesen a kisebb gyermekeknél a választás elsősorban a szülők elképzeléseit, vágyait tükrözi, azonban az iskolások már önállóan, vagy kisebb szülői segítséggel is tudnak az ételsorok között dönteni. A választás szabadsága javíthatja az elfogadást, továbbá lehetőséget ad a fogyasztók szubjektív igényeinek jobb kielégítésére. Azonban, fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy az étkeztetőnek a menüválasztás biztosítása jóval több feladatot jelent. A párhuzamosan futó ételsoroknak menünként meg kell felelniük a 37/2014 (IV.30) EMMI rendelet előírásainak. Azt, hogy az ételsorok egy alapanyag rendszer szerint lesznek-e tervezve, esetleg egy leves és két eltérő főfogás kerül az étlapra, vagy az ételsorok teljesen eltérők lesznek egymástól, leginkább a szolgáltatón múlik. A fogyasztók választási lehetőségét azonban érdemes átgondolni. A mindennapi választás eljuthat a válogatásig, míg a 10 napos intervallum (két oktatási hét) választásával lehet legjobban biztosítani a jogszabály által támogatott fogyasztási gyakoriságot a különböző nyersanyagoknál. Természetesen a választás ekkor már a fogyasztó felelőssége, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a közétkeztetés az egészséges táplálkozásra nevelés egyik eszköze. Egy felmérés alapján a szülőkben két kérdés fogalmazódott meg a menükkel/menürendszerrel kapcsolatban. Az egyik a diétás ételek választási lehetősége. Az elfogadás növelése szempontjából indokolt lenne ilyen esetben is a választás biztosítása, azonban üzemszervezésileg ez olyan plusz terheket jelenthetne a konyhák számára, ami nem megoldható. Továbbá, az ő esetükben különös figyelmet kell fordítani az ételkészítésre, ugyanakkor a menüválasztás következtében a diétabiztonság kérdésessé válhat. A másik felmerült kérdés a húsmentes párhuzamos ételsor bevezetése. A közétkeztetési rendelet egyes élelmiszerekre vonatkozó előírása alapján csak egy-egy húsmentes (de feltétlenül komplett, azaz állati eredetű fehérjét tartalmazó) nap tervezése engedélyezett, így az egész heti étlap ilyen változatban való megvalósítása nem kivitelezhető.
Amennyiben csak az ételsorokat, mint fogyasztást befolyásoló tényezőt vesszük figyelembe, egy jól szerkesztett étlappal, a választás lehetőségének biztosításával növelhető a fogyasztók elégedettsége, ami hozzájárul a fenntarthatósághoz. Továbbá, ha a választás lehetőségét 10 élelmezési napra (2 tanítási hétre) korlátozzuk, a környezet védelme mellett a fogyasztó optimális tápanyag beviteléért és az egészséges táplálkozásra való neveléséért is sokat tehetünk.
